×
Kultúra

Most minden Lénáról szól! – Anyaságról, szerepekről és kecskeméti kötődéséről mesélt Zavaros Eszter

Incze-Dusík Bori

Számos jelentős alakítást tudhat már maga mögött az Operaház fiatal művésznője, Zavaros Eszter. Legkedvesebb szerepe a Cigánybáró Szaffija volt, de most egyáltalán nem a kihívást jelentő színpadi feladatok töltik ki mindennapjait. Fél évvel ezelőtt ugyanis megszületett kislánya, Léna, és most körülötte forog minden. 

- Mikor szerettél bele az opera világába? 

- Számomra nem egy gyerekkori szerelem volt az opera. Sokkal inkább a színház iránti szerelmem alakította úgy az utamat, illetve az életemet, hogy az opera mellett döntöttem. Mindig is szerettem énekelni, anyukám balettművészi pályája révén az Operaházban nőttem fel, úgyhogy minden abba az irányba mutatott, hogy ez lesz a végzetem.

- Anyukád mintáját látva nem a tánc vonzott inkább?

- Anyukám egy gyönyörű alakú, légies jelenség, én hozzá képest egy magas, robosztus ember vagyok.  Viccelek persze! Jártam a Mészáros utcába, Berczik Sári néni, akkoriban és talán ma is, nagyon híres és népszerű művészi tornájára. Annak ellenére, hogy nagyon szerettem mozogni, nem voltam alkalmas a balettre. A hajlékonyságom hiányzott hozzá.


- Volt B terved, hogy mit fogsz csinálni, ha az éneklés nem jönne össze? 

- Persze! A Pázmány bölcsészkarára jártam angol-kommunikáció szakra, ami kiegészült magyar-olasz szakkal, de csak egy rövid időre, és végül ott diplomáztam. Nem akartam egy lapra feltenni mindent, több lábon akartam állni.

- A Kecskeméti Katona József Színházban indult el a karriered. Milyen emlékeid vannak a városról? 

- Nagyon szerettem ott lenni! Cseke Péternek és Harangi Mariannak köszönhetően óriási lehetőséget kaptam. Hálás vagyok, hogy megadatott nekem a Lili bárónő címszerepe. Kecskemét pedig egy csoda hely volt, és lesz is a számomra mindig. Bármikor, ha arra járok, szívesen emlékszem vissza az ott töltött az időszakra.


- 2013-ban szerződtetett le a Magyar Állami Operaház. Azóta sok fantasztikus szerepet játszhattál. Van olyan, ami még mindig megdobogtatja a szívedet? 

- Hűha, ez nehéz kérdés. A legkedvesebb és legmeghatározóbb szerepem Strauss Cigánybárójának címszerepe, a Szaffi. De mondhatnám Kacsóh Pongrác János vitézéből Iluska szerepét, vagy Strauss Ariadne Naxosban Echo szerepét, vagy az Elektra szolgálóját, vagy Haydn Élet a Holdon Flaminiáját. Olyan sok csodás lehetőséget és szerepet kaptam, amit elénekelhettem az Operaházban, hogy igazából nehéz lenne mindent felsorolni.


- Hogyan tartod formában magadat? 

- A szülés után fél évvel egyelőre még csak a gyógytorna tölti ki a hétköznapjaimat, de lassan vissza szeretnék térni a futáshoz és a súlyzós edzéshez. 

- Miért van az, hogy a laikus szeme előtt egy gömbölyded nő jelenik meg, ha operáról van szó, nem pedig egy mutatós, sportos alkat? 

- Nem tudom. Régi sztereotípia, mint az is, hogy egy helyben állnak és énekelnek. Ezek valahogy megmaradtak. Pedig hozzánk is bejött már az a trend, hogy igenis jól kell kinézni, mert sajnos nagy a verseny. Régen talán azért is volt “könnyebb” érvényesülni, a külső adottságok azért nem számítottak annyira, mert egyszerűen kevesebb volt az énekes világszerte. Ma már a zenemegosztó portálok és az internet sokkal nagyobb felületet és elérhetőséget biztosít a sok énekes számára. 


- Fél éve életet adtál a kislányodnak. Mennyire változtatta meg az életstílusod az anyaság? Eddig késő estig fellépéseid voltak, utaztál, próbáltál. Nagy változás volt ez hirtelen? 

- Teljesen megváltozott az életem. Az elején nehéz volt teljesen átadni magamat annak, hogy anya vagyok, közben meg annyira természetes volt, hogy most már körülötte forog minden. A legnagyobb ajándék számomra Léna létezése, azt hiszem e nélkül nincs is értelme semminek.

- Milyen értékek váltak fontossá neked anyaként? 

- A család mindig is az első helyen állt, Lénával ez még inkább megerősödött. Igazából azt hiszem, a szeretet, az elfogadás és a türelem került leginkább előtérbe, és az, hogy már minden róla szól és érte van.


- Mikor láthatunk újra a színpadon? 

- A szülés, az anyává válás miatt a színpad egy kicsit a háttérbe szorult az életemben, úgyhogy majd a 2020-as év februárjától térek vissza. Addig pedig a kislányom tölti ki a mindennapjaimat, és a vele való játék. Csodás látni, ahogy napról-napra fejlődik, igazán hálás vagyok, hogy e fontos időszak minden pillanatát végigkísérhetem.